Az ínysorvadás megállítása, és az fogágbetegtegség megszűntetése parodontológiai beavatkozásokkal.

Az ínysorvadásról naponta hallunk a reklámokból, pontos jelentését és kialakulását nemcsak a fogágybetegekben szenvedő páciensek, de gyakran még a fogorvosok is keverik és gyakran csak túl késői a felismerés. 

Leírásunk célja, hogy mindenki számára érthetővé tegye az általánosságban csak ínysorvadásnak emlegetett fogágyi elváltozásokat, mint például az ínyvisszahúzódás vagy a fogágybetegség.

Az emberek fogaikat alapvetően kétféleképpen veszthetik el betegség következtében. Vagy fogszuvasodás útján vagy a fogak gyökereit körülvevő szövetek leépülésének következtében.

A fogágy: a fogak gyökereit a fog alapállományától (dentintől) kifelé haladva a cement, a gyökérhártya rostok, a fogmeder csontja, azt pedig az íny határolja.

Az íny nagyon szoros tapadással rögzül egészséges esetben a fog nyakán. Azonban kóros ingerek hatására ez a szoros rögzülés megszakadhat. Ilyenkor baktériumok juthatnak egyre mélyebben a fog és az íny, majd a csont közé.
Ennek a megszakadásnak leggyakoribb oka az íny szintjében felhalmozódó lepedék, mely tele van baktériumokkal. A lepedék nagyon sok ok miatt maradhat az íny szintjében. Lehet, hogy nem megfelelő a tisztítás, de az is, hogy egy elálló szélű korona vagy egy rosszul záró tömés zavarja a tisztíthatóságot. Gyakran a felgyülemlő fogkő felszínére rakódott lepedékben élő baktériumok váltják ki a gyulladást. 
Bizonyos mennyiségű lepedékre mindenkinek az ínye gyulladással válaszol. A gyulladás első jele az ínyvérzés. Dohányzó páciensekben a dohányfüst miatt az erek jobban összehúzódnak, és ezért gyakran a vérzés nem jelentkezik, de ez nem azt jelenti, hogy az ő ínyük nem gyulladhat be! SŐT! Álatalában jóval gyorsabban halad előre a folyamat.
A kezdeti ínygyulladás idővel a folyamatos fogágyi ingereknek köszönhetően gyakran nem csak az íny, hanem a csont posztulását is okozza, és a fog mellett úgynevezett parodontális tasakok kelentkeznek, és kialakul a fogágybetegség. Sok esetben ezt a betegséget is ínysorvadásként szokták emlegetni a tv-ben és a reklámokban. Ennek azonban szakszerű neve a krónikus parodontitis, vagy idült fogágybetegség. A fogak mellett egészséges esetben 1-3 mm-es ilyen tasakokat mérhetünk, a fogágybetegek esetében ezek az értékek 3-5, de gyakran akár 9-10 mm-esek is lehetnek. Ezek az értékek természetesen mutatják, hogy milyen mértékben pusztult el az adott területen már a csont.  Ahol mélyebbek a tasasakok, ott szép lassan a fogak is mozogni kezdenek, egy idő után pedig akár kiesnek.

Mint fentebb említettük, legyakrabban az ott maradó nagy mennyiségű lepedék a kiváltó ok. Sajnos azonban vannak egyének, a populáció legalább 5%-a, akiknek valamilyen más szerzett betegség, esetleg egy öröklött hajlam miatt szervezete az ott maradó lepedékre és baktériumokra nem megfelelően, vagy akár túlzott reakcióval válaszol. Ilyen esetekben a gyulladás sokkal gyorsabban terjedhet a mélybe. Már a legkisebb ingerre is súlyos csontveszteséggel kialakuló állapot jön létre, ami gyakran végzetesen mozgó fogakat eredményez. Ennek a kórképnek a jelenleg elfogadott neve az agresszív parodontitis.  

Van, hogy a fogágy gyulladásos ok nélkül pusztul, és nem tasak alakul ki, hanem az íny visszahúzódik a fog nyakátol, és idővel kúszik lefelé, természetesen magától érthetődően az alatta lévő csonttal együtt. Ezt az állapotot ínyvisszahúzódásnak, pontosabban ínyrecessziónak nevezzük. A köznapi életben ezt a típusú betegséget is ínysorvadásnak hívják. Ennek az elváltozásnak a hátterében leggyakrabban túlterhelt fogak és mechanikai irritációs tényezők állnak. Például ilyen lehet egy folyamatosan vízszintes irányban súroló fogmosás egy adott területen. Az íny visszahúzódása a gyökércement megjelenését eredményezi, ami egy sokkal puhább anyag, mint a koronai részt határoló zománc, így gyorsan le is kopik, és ezen fogak  gyökerei védtelenné válnak az őket érő ingerek ellen. Első jelként gyakran igen érzékennyé válhatnak, például hidegre. 

A fenti fogágyi betegségekkel a parodontológia foglalkozik. A parodontológus szakorvosok egy 3 éves rezidensi képzésen esnek át fogorvosi diplomájuk megszerzése után. Magyarországon évente 3-6 parodontológus szakorvos végez, mivel az egyik legösszetettebb sebészeti és konzervatív terápiás protokollt kell elsajátítani a végzett szakorvosoknak. Európa több országának biztosítói például csak a parodontológusok és a dentoalveoláris sebészek által elvégzett implantátumok beültetését térítik meg.

Bízom benne, hogy érthetővé vált a ínysorvadás néven ismert öszefoglalt betegségcsoport elemeinek leírása. A fenti betegségek kezeléséről parodontológiai kezelések lapunkon olvashatnak.